A gyíkok világa

A gyíkok hidegvérűek, a kör­nye­ze­tük me­le­gé­vel tart­ják fenn tes­tük hő­mér­sék­le­tét, ezért el­ső­sor­ban a me­leg klí­mát sze­re­tik. Így a leg­több gyík­faj tró­pu­si, il­let­ve szub­tró­pu­si kör­nye­zet­ben él. 14 csa­lád­juk is­mert, ame­lyek­ből na­gyobb mennyi­ség­ben skink (mintegy 1.000 faj), gek­kó (~830 faj), le­gu­án (~650 faj) és agá­ma (~300 faj) for­dul elő a vi­lá­gon.

Az agámák családja

Az agá­mák, ame­lyek­ből mintegy 300 faj lé­te­zik, fő­leg Kö­zép-, Dél-, és Dél­kelet-Ázsi­á­ban, Auszt­rá­li­á­ban, va­la­mint Af­ri­ká­ban él­nek. Eu­ró­pá­ban csak a Starred Lizard (csillagos agáma) vagy a hardun lel­he­tő fel, amely a gö­rög szi­ge­te­ken él, il­let­ve meg­ta­lál­ha­tó még Észak-Af­ri­ká­ban, Dél­nyu­gat-Ázsi­á­ban is. Sok faj töl­ti éle­te nagy ré­szét a fák ága­in, de az agá­mák le­lő­he­lyü­kön a szél­ső­sé­ges hely­ze­tek­hez is al­kal­maz­kod­nak. Né­mely faj ma­gas he­gye­ken él. Az Aga­ma Hi­ma­la­ya­ma a ne­vé­ben lé­vő hegy­ség­ben él, mintegy 3.300 m ma­gas­ság­ban.

Az agámák nemének meghatározása
(Forrás: www.vitticeps.de)

A sza­kál­las agá­mák ne­mét leg­ha­ma­rabb 4-5 hó­na­pos ko­ruk­ban le­het meg­ha­tá­roz­ni, de ak­kor sem 100 %-os biz­ton­ság­gal.

Egy­sze­rű is­mer­te­tő­je­gyek alap­ján fel­is­mer­he­tők az ál­la­tok ne­me. A nős­tény agá­ma mell­ső­lá­bá­val kör­kö­rös moz­du­la­to­kat, il­let­ve úgy­ne­ve­zett "in­te­ge­tő" moz­gást vé­gez, míg a hím bó­lo­ga­tó moz­du­la­to­kat csi­nál a fe­jé­vel, in­nen a "bó­lin­tó" jel­ző. Ter­mé­sze­te­sen fel­hagy­ha­tunk e meg­fi­gye­lé­ses mód­szer­rel, más­kép­pen is meg­ha­tá­roz­ha­tó a ne­mük.

Az aláb­bi két ké­pen jól lát­ha­tó a kü­lönb­ség, kü­lö­nös ma­gya­rá­za­tot nem igé­nyel.

hím	nőstény

Szakállas agáma (Pogona vitticeps)

Ez a száraz, füves pusztaságot, illetve félsivatagi körülményeket kedvelő gyík­faj Ausztráliából származik. A tel­jes hossza elérheti akár az 55 cm-t is, amelyből a farok 55 %-ot, a fej-törzs rész pedig 45 %-ot tesz ki. Ka­rak­te­ré­nél fog­va a nyel­vé­vel fúj­ja fel a to­rok­le­benyt. Ak­ti­vi­tá­sát te­kint­ve nap­pa­li ál­lat.

Kedves, kíváncsi és "kezes" ál­lat­ként is­mer­tem meg. Sok min­dent meg­e­szik, de kü­lö­nö­sen az élő tücs­kö­ket, a gyász­bo­gár lár­vá­ját, ap­ró­ra vá­gott gyü­möl­csö­ket (pl.: al­ma, na­rancs), és a zöld­sé­ge­ket (pl.: sa­lá­ta, zöld pap­ri­ka) sze­re­ti.

Tanácsok

(írta: Horváth Zsuzsanna tenyésztő)
e-mail küldése a tenyésztőnek

Az állatot csak akkor ve­gyük meg, ami­kor már be­sze­rez­tük és be­ren­dez­tük a ter­rá­ri­u­mot. 1-2 fel­nőtt ál­lat­nak (mi­vel egy ki­fej­lett ál­lat hossza át­lago­san 45-50 cm) a mi­ni­má­lis mé­ret 120X60X60 cm, több ál­lat­nak mi­ni­mum 150 cm-es hosszú­ság kell. A fű­tést az ál­lat be­he­lye­zé­se előtt ta­ná­csos né­hány na­pig üze­mel­tet­ni és a hő­mér­sék­le­tet el­len­ő­riz­ni.

Ne vá­sá­rol­junk né­hány na­pos ál­la­tot! A csu­pán 8-10 cm-es bé­bik áru­sí­tá­sa üz­le­ti fo­gás, mi­vel a bá­jos kis ál­la­tok­nak ke­ve­sen tud­nak el­len­áll­ni. Több em­ber­től hal­lot­tam, hogy egyes üz­le­tek­ben a ta­pasz­ta­lat­lan vá­sár­ló­val el­hi­te­tik, hogy ezek az ál­la­tok 20 cm-nél nem nő­nek na­gyobb­ra, nem esz­nek so­kat, nem kell nagy he­lyen tar­ta­ni ő­ket stb. Ne ve­gyünk ál­la­tot olyan he­lyen, ahol nem tud­nak (vagy nem a­kar­nak) min­ket meg­fe­le­lő­en tá­jé­koz­tat­ni. Az agá­ma­bé­bik igen ké­nye­sek a hő­mér­sék­let­re, táp­lá­lék­ra, szál­lí­tás­ra, kör­nye­zet­vál­to­zás­ra stb. Fel­ne­ve­lé­sük - különösen kezdők számára - nem egyszerű feladat. 6 he­tes­nél fi­a­ta­labb ill. 15 cm-nél ki­sebb ál­la­tot sem el­ad­ni, sem meg­ven­ni nem vol­na sza­bad, de én kb. 3 hó­na­pos kort tar­tok a leg­meg­fe­le­lőbb­nek, kü­lö­nö­sen, ha kez­dő vá­sá­rol­ja meg az ál­la­tot.

Ügyeljünk arra, hogy csak jól táp­lált, egész­sé­ges ál­la­tot ve­gyünk meg. A szakállas agámák között - a bel­te­nyész­tés ered­mé­nye­kép­pen - igen sok a gyengén fejlett, korához képest kis méretű, va­la­mint a szü­le­té­si ren­del­le­nes­ség­gel, torzulással világra jött egyed, ezek nem biztos, hogy megérik a fel­nőtt­kort, továbbtenyésztésük pedig semmiképpen sem ajánlott. Ha szá­na­lom­ból mégis meg­vesszük őket, legalább kérjünk áren­ged­ményt, de jobb, ha nem te­rem­tünk ke­res­le­tet az ilyen állatokra. Ügyeljünk továbbá a leharapott farkú/lábujjú állatokra. Bár baleset előfordulhat a leggondosabb tartás mellett is, mégis, ha valahol azt látjuk, hogy több állatnak is hiányoznak lábbujjai vagy a farok egy része, akkor nyugodtan gyanakodhatunk arra, hogy a tenyésztő vagy a kereskedő nem táplálta őket megfelelően. Ilyenkor esetleg más, külsőre - egyelőre - nem látható problémájuk (pl. hiánybetegség) is lehet. Az óvatosság azért is indokolt, mert veleszületett idegrendszeri rendellenesség következménye lehet az, amikor egy állat a saját (!!!) lábujjait harapdálja le. Ilyen állatot továbbtenyésztésre semmiképpen ne használjunk.

Legyünk tisztában azzal, hogy a szakállas agámák - különösen fiatal korban - rengeteget esznek, szinte lehetetlen jóllakatni őket. Ha az etetésükkel járó tetemes kiadásokat nem tudjuk, vagy nem akarjuk vállalni, és nem tudjuk magunk tenyészteni a táplálékállatokat, akkor inkább mondjunk le a tartásukról és keressünk valamilyen más, kevésbé igényes kedvencet.

Ne tartsunk együtt két agámát, ha jelentős méretbeli különbség van köztük! A szakállas agámák a természetben kisebb gyíkokkal is táplálkoznak, saját fajtársaikat is beleértve. Ha "szakértőktől" azt halljuk, hogy a kicsiket együtt tarthatjuk a szülőkkel, ne higgyük el, mert ezzel a kicsiket halálra ítéljük. A fejlődésben visszamaradt, gyengébb fiatalokat testvéreiktől is tanácsos elkülöníteni, mert a nagyobbak - különösen ha éhesek - megtámadhatják őket.

Végezetül, mielőtt bárki úgy döntene, hogy tenyészteni szeretné ezeket az állatokat, előbb alaposan gondolja végig, hogy rendelkezik-e elegendő hellyel, képes lesz-e több tucat kicsit ellátni megfelelő mennyiségű és méretű eleséggel, és legyen tisztában azzal, hogy amennyiben lelkiismeretesen gondoskodik róluk és nem ad túl rajtuk, amíg a megfelelő kort/méretet el nem érik, úgy számottevő összeget nem lehet keresni rajtuk. Néhány napos vagy 1-2 hetes bébiket eladni viszont szerintem (és ismert külföldi tenyésztők szerint is) tisztességtelen dolog, és csak azt mutatja, hogy az illető jobban szereti a pénzt, mint az állatokat.

A szakállas agáma kedvenc eledelei

(Forrás: Reptilia - Nr. 25. - fordította: Vigh György)

Gyíkok ásványianyag- és vitaminellátása

(írta: Dr. Sátorhelyi Tamás állatorvos)

A gyíkok különleges megjelenésükkel egyre több embernek válnak kedvenceivé, egyre többen tartanak gyíkokat otthonukban. Megfelelő gondoskodás mellett jól érzik magukat terráriumukban, egyes fajok ilyen körülmények között könnyen szaporíthatók is.

A terráriumi hüllők és kétéltűek betegségeinek jelentős részét a nem megfelelő takarmányozás, az elégtelen vitamin és ásványianyag adagolás okozza. Egyes fajok terráriumban feltétlenül rászorulnak a kiegészítésre, más fajoknál a túladagolás okozhat betegséget. A különböző hüllőfajok táplálkozása, anyagcseréje eltérő, így az ásványianyag és vitaminigényük is.

A terráriumi tartás, bármennyire igyekszünk is, jelentősen eltér a természetes életkörülményektől. Igyekeznünk kell a természeteshez leginkább hasonló viszonyokat létrehozni, és takarmányozásukkor is erre törekedni. Sok esetben azonban ez nem lehetséges. Ilyenkor a táplálékukat a hiányzó összetevőkkel ki kell egészíteni. Erre a megfelelő módon összeállított vitamin és ásványianyag keverékek a legalkalmasabbak.

A gyíkok az egyik legnépesebb hüllőcsoport. Fajaik közül igen sokat tartanak terráriumban. Egyesek, mint a zöld leguán és a szakállas agáma házikedvencnek számítanak. De ezeken kívül is sok gekkó-, kaméleon-, varánusz- és agámafajt találunk a magyar terráriumokban. A sok gyíkfaj táplálkozás szempontjából két csoportra osztható. A fajok egy része növényevő. Elsősorban lomblevelekkel, kisebb részben gyümölcsökkel táplálkoznak. Közülük néhány faj állati eredetű táplálékkal is kiegészíti étrendjét. A fajok többsége ragadozó, főként rovarevő. Egyes rovarevő gyíkok esznek növényeket is, főleg sivatagi-félsivatagi fajok. Élőhelyükön olyan kevés a táplálék, hogy rászorulnak a kiegészítésre.

A gyíkokban a leggyakoribb betegséget okozó vitamin és ásványianyag hiány az A- és D-vitamin hiányakor alakul ki. Az A-vitamin hiányakor a legfontosabb a hámszövet elfajulása. A könnymirigyek hámjának elváltozása a szemhéjak duzzanatát okozhatja, a vesehám sérülése vizenyőt okoz, a légzőhám elváltozása tüdőgyulladásra hajlamosít, a bélhám elfajulása felszívódási problámákat okozhat. Az állatok vedlése nem megfelelő módon zajlik, a szaporodási képesség is csökken. A vesék károsodása a veseköszvény kialakulására hajlamosít, ami a gyíkok egyik igen súlyos, gyógyíthatatlan betegsége. Azok az állatok, amelyek a betegség miatt már nem táplálkoznak, mindenképpen állatorvosi segítségre szorulnak.

A vitaminok túladagolására a gyíkok a többi hüllőnél kevésbé érzékenyek. A túladagolás ritka, a leggyakrabban emberi gyógyszerként használt A-vitamin készítmények használatakor jelentkezik. Az A-vitaminnak hüllőkben igen fontos szerepe van a vedlés szabályozásában. Hirtelen, nagy mennyiségű fölös vitamin bevitele megzavarja a vedlés folyamatát. Az A-vitamin túladagolásakor vedlési problémák, szaporodási zavarok, étvágytalanság és nagyon gyakran elhullás jelentkezik.

A D-vitamin a szervezetben a kalcium anyagcserét szabályozza. Segíti a kalcium felszívódását és a csontokba való beépülését. Hiányában a takarmány kalciumtartalma nem hasznosul. Fontos a takarmány foszfortartalma is. Magas foszfor- és alacsony kalciumtartalmú takarmányok etetésekor, ha nincs kellő kalcium kiegészítés, a vér kalciumszintje alacsony, foszfortartalma magas lesz. Ez a mellékvesében parathormon termelés növekedésével jár, ami fokozza a kalcium kiáramlását a csontokból. Ez emeli ugyan a vér kalciumszintjét, hatására azonban a csont szilárdsága csökken. Kialakulnak az angolkórnak, rostos csontelfajulásnak, csontlágyulásnak nevezett kórképek. Tehát a D-vitamin és kálcium kiegészítésnek akkor van értelme, ha az állat mindkettőhöz megfelelő mennyiségben hozzájut. Hiánybetegség az összes gyíkfajban gyakran előfordul. A hiány tünetei állatcsoportonként eltérőek.

A hiány első tüneteként étvágytalanság, izomremegés, mozgászavar jelentkezik. Az állkapocs rugalmassá válik, ez lehetetlenné teszi a táplálkozást. A végtagcsontok, az állkapocs megduzzadhatnak és elgörbülhetnek. Ez különösen leguánokon gyakori. Kaméleonokban gyakran csonttörések láthatók. A végtagok csontjai nem bírják el a test súlyát. Súlyosabb esetben a gerinccsigolyák összeroppanhatnak. Az állat nem táplálozik és nem is iszik, pusztulását legtöbbször ez okozza.

A vitamin és ásványianyag pótló készítmények a szükséges vitaminokat és ásványianyagokat tartalmazzák. Fontos, hogy a vitaminok a megfelelő arányban legyenek jelen. Néhány készítmény a vitaminok mellett esszenciális aminosavakat is tartalmaz, ezek a fehérjék felépítésében játszanak kulcsszerepet. A kalcium és a foszfor aránya az élettani szükségleteknek megfelelő. Lényeges, hogy a kiegészítőket folyamatosan, minden etetéskor adagoljuk. A növekedésben lévő állatok és a vemhes nőstények vitamin- és ásványianyag igénye különösen nagy. Ahhoz, hogy a kívánt hatást elérjük, megfelelő minőségű terméket használjunk. Figyeljünk a lejárati időre, ezen túl a készítmények hatékonysága csökken. A felbontott keveréket gondosan visszazárva, hűvös, sötét helyen tároljuk. A vitaminok fény, oxigén vagy meleg hatására gyorsan bomlanak. Ezért a terrárium mellett csak 1-2 hétre való mennyiséget tároljunk, a többit tegyük hűtőszekrénybe.

Növényevő gyíkok

A növényevő gyíkok közül leginkább a zöld leguán terjedt el terráriumi állatként. A leguánok a szabadban elsősorban fák lombleveleivel, virágokkal, kisebb mennyiségben gyümölcsökkel táplálkoznak. A természetes élőhelyükön végzett kutatások szerint a levelek a táplálékuk legalább 80 %-át teszik ki. Állati eredetű táplálékot, rovarokat, madártojást, stb. egyáltalán nem fogyasztanak. Áványianyag szükségletük fedezésére a talajt nyalogatják. Táplálásukra legjobbak a különböző levelek: gyermekláncfű, útifű, lóhere, pásztortáska, szőlőlevél, egres-, ribizli-, szederlevél, stb. Télen salátát, uborkát, reszelt répát, csíráztatott magvakat adhatunk. A gyümölcs mennyisége ne haladja meg a táplálék 30 %-át. Terráriumban legtöbbször túl sok foszforban gazdag gyümölcsöt fogyasztanak. Kalcium utánpótlásuk viszont gyakran nem megfelelő. Ilyenkor elfogyasztják az alomként használt anyagokat, fakérget, kavicsokat, stb., azt remélve, hogy ásványianyagokhoz jutnak. Ez gyakran okoz emésztési problémákat. Terráriumokban legjobb, ha kerti vagy erdei talajt használunk aljzatként (a bolti virágföld nem megfelelő). Ha nem is cseréljük ki a teljes talajt, egy nagyobb tálban rakjunk be belőle, hogy leguánjaink eszegethessék. A talajra szórhatunk takarmányboltban Mészgrit vagy Mészgríz néven kapható lágymészkő-zúzalékot. Ugyanígy használható az összetört szépia, tojáshéj, stb. Ennek darabkáit a leguánok szükségleteiknek megfelelően fogyasztják. A takarmányt vitamin- és ásványianyag készítményekkel egészítsük ki. Korvimin ZVT-ből 100 g eleségre kb. 1-2 kávéskanálnyit szórjunk minden nap.

Rovarevő gyíkok

Az összes hüllő közül a legérzékenyebbek a D-vitamin- és kalciumhiányra. Növendék szakállas agámák már kéthetes "vitaminmentes" időszak hatására elpusztulhatnak. Ezeknek az állatoknak a növekedése rendkívül gyors, igen sok vitaminra és ásványianyagra van szükségük. A nagyobb testű gyíkok felszedegetik a mészgrit vagy szépia darabkákat a talajról, tehát ezt a lehetőséget adjuk meg nekik. Kisebb gyíkok, főleg a gekkók a kalcium-karbonát port kis tálkából felnyalogatják. Az ilyen kalciumpótlásra különösen a szaporodási időszakban lévő nőstények szorulnak rá. Talajlakó gyíkok, pl. szakállas agámák rendszeresen nyalogatják a talajt, fontos ásványianyagokhoz jutva ezáltal. Ha a terrárium talajét kerti vagy erdei földből alakítjuk ki és ebbe mészgritet keverünk 25 % arányban, megfelelő keveréket kapunk.

Ez azonban nem elegendő sikeres felnevelésükhöz és tartásukhoz. A takarmányuk vitamin és ásványianyag tartalmát is növelni kell. Rovarevő gyíkoknak folyamatos ellátásra van szükségük. Minden rovartáplálékot vitamin és ásványianyag keverékkel alaposan forgassunk meg. A Nyugat-Európában leggyakrabban használt készítmény, a Korvimin ZVT már nálunk is kapható. Ennek összetétele optimális hüllőink számára, és rendszerint szívesen el is fogyasztják. Megfelelő mennyiségben és főleg optimális arányban tartalmazza valamennyi fontos vitamint, ásványianyagot és nyomelemet. Emellett ki van egészítve a szervezet számára rendkívül fontos aminosavakkal is. A K1-vitamin tartalma fontos szerepet játszik a véralvadási faktorok képzésében és részt vesz a csontok anyagcsere-folyamataiban is. A benne lévő L-karnitin kiemelkedő szerepet játszik a sejtek, különösen a szív- és vázizomzat anyagcseréjében. Kolin-kloriddal is ki van egészítve, amelynek fontos feladata van a máj és az idegrendszer anyagcsere-folyamataiban, csökkenti a stresszjelenségeket és gyorsítja a szervezet regenerációját.

Annyi táplálékot adjunk a gyíkoknak, amennyit rövid időn belül elfogyasztanak. Kis tálkába rakjuk a rovarokat, amiből azok nem tudnak kimászni, de hüllőink ki tudják szedegetni azokat, szórjuk alájuk 1-2 mm vastag rétegben a vitamin- és ásványianyag keveréket, így biztosan elegendő tapad a rovarokra. Az ilyen módon kezelt rovarok megfelelő mennyiségű vitaminhoz juttatják a hüllőket, feltéve, hogy minden etetésre ilyen rovarokat kapnak.

A helyes takarmányozás tehát alapvető fontosságú ahhoz, hogy a terráriumi állatok hosszú ideig egészségesen élhessenek és szaporodhassanak otthonunkban.

Több a mérges gyík

A felfedezés átrajzolja a hüllők családfáját

(Írta: Márta Kriszta, Népszabadság, 2006. április 29.)

Ausztrál kutatók a csörgőkígyó toxinját azonosították egy rendkívül népszerű házikedvencnél, a szakállas agáma nevű gyíknál. A felfedezés nemcsak az állatkereskedőket lepte meg, hanem a hüllők rendszertanával foglalkozó kutatókat is.

Eddig ha valakit megharapott háziállatként tartott gyíkja, a kialakult fájdalmas duzzanatot, a hosszan tartó vérzést és a gyulladást automatikusan az állat szájában lévő baktériumokra fogták.

Mostanáig úgy tudták, hogy mérge csak a fejlettebb kígyóknak és két gyíkfajnak, a viperagyíknak és a mexikói gyöngyös gyíknak van. A melbourne-i egyetem kutatói azonban nemrégiben alaposan megvizsgáltak több harapós hüllőt, és rájöttek, hogy "titokban" a varánuszoknak, a leguánoknak és a kaméleonoknak is van mérgük. Kilencféle kígyótoxint és több, eddig még azonosítatlan mérget találtak bennük.

A felfedezés teljesen átrajzolta a hüllők családfáját, s a herpetológusoknak most nyolcvan éve használt osztályozási rendszerüket és módszerüket kell felülbírálniuk.

A legújabb DNS-vizsgálatok szerint a kígyók legközelebbi rokonai a leguánok, s ezek valószínűleg sokkal később alakultak ki, mint gondolták. Bár eddig azt hitték, hogy a két említett mérges gyík méregtermelő képessége a kígyóktól függetlenül alakult ki, úgy tűnik, tévedtek: a mérges kígyók és a gyíkok egy 200 millió évvel ezelőtt élt, közös őstől származnak.

A hüllők osztályozásának egyik fontos meghatározó bélyege a nyelv mintázata, ez azonban nem megbízható a rokoni kapcsolatok kimutatására. Az ausztrál kutatók mostantól inkább a méreg: és a tojásfog (ez a felső állkapocs peremén, elöl elhelyezkedő szaruképződmény, amely a madárfiókákhoz hasonlóan a tojásból való kikelést segíti, majd lehullik) vizsgálatát javasolják.

Hogy lehet, hogy eddig nem vették észre a gyíkok méreganyagait? Nem is keresték. A bakteriális fertőzés mindenkit félrevezetett, és valójában azok a mérgek, amelyek képesek megölni egy kisebb gyík zsákmányát, nem biztos, hogy észrevehető hatást gyakorolnak az emberre.

A szakállas agámák specialistája

Dr. Sátorhelyi Tamás állatorvos

Ófalu Állatorvosi Rendelő
1038 Budapest - Békásmegyer Ófalu
Templom u. 46/b
telefon: +36 (1) 243-8464
mobil: +36 (30) 977-0677
e-mail: t.sat@axelero.hu; satorhelyi@axelero.hu

A rendelési idő:
Hétfő: 17-20
Kedd: 10-12
Szerda: 17-20
Csütörtök: 10-12
Péntek: 17-20