| Kutyák : Általában a kutyákról |
Általában a kutyákról
2006.08.03. 12:58
A kutyákról általánosan...
Kutya
Melyikük a legfontosabb?
Els ő számú négylábú társunk avagy barátunk
– a ló mellett – minden bizonnyal a kutya.
Legsokoldalúbb háziállatunk baráti tábora oly
hatalmas, hogy tagjai jószerint megszámlálhatatlanok,
s napról napra egyre többen vannak.
A kutyával foglalkozó, kutyakedvelő emberek
társadalma rendkívül sokrétű. Szakértő tenyésztők,
sportbarát szaporítók, rajongó kutyabarátok,
vadászok és kutyakiképzők, gyerekek
és idős emberek, testi fogyatékosok egyaránt
akadnak köztük – egy valamiben azonban
valamennyien megegyeznek: mindnyájan szeretik
az ember leghűségesebb, a családhoz
kötődő, kedves, szótlan, de mégis oly beszédesen
értelmes barátját.
Honnan származik?
Az ember mellett él ő kutya eredete és az egyes fajták leszármazásának kérdése
hosszú id ő óta foglalkoztatja a tudósokat. A roppant változatosság a hozzáértőket is
sokszor bizonytalan feltevésekre kényszeríti. Egyes kutatók véleménye szerint a Föld
más-más részén az ott él ő népek egymástól függetlenül háziasították a különböző
vadkutyákat; mások a farkastól és a sakáltól eredeztetik a ma ismert fajtákat; ismét
mások azt állítják, hogy a kutyák közös, közvetlen őse egy időközben kiveszett
állatfaj lehetett, és a különféle fajták a farkassal, illet őleg a sakállal való keveredés
révén alakultak ki az id ők folyamán. Akárhogy is van – a tenyésztés, keresztezés
révén még napjainkban is új és új fajták jönnek létre, míg mások lassan elt űnnek. Ma
már a házikutya több mint 100 fajtáját tartják nyilván. Közülük a legkisebb termetű
a mindössze 18 cm magas és 0,8 kg súlyú chihuahua, amelyet a mexikói csupasz,
sz őrtelen kutyafajtából tenyésztettek ki. A legnagyobb a bernáthegyi, amelynek
marmagassága eléri a 70 cm-t, súlya pedig a 90 kg-ot. Valamivel nála is magasabb
a mastiff, de testsúlya kisebb.
Sajátos kapcsolat?
A különféle fajták sokrét ű változataiban kitenyésztett házikutya – latin neve is
árulkodik emberhez való ragaszkodásáról: Canis familiaris, azaz „családi kutya” –
mindmáig meg őrizte vad ősei falkaéletének alapvető vonásait. A farkasok,
a vadkutyák, a hiénakutyák stb. ma is falkában vadásznak – mint ahogy a kopófalka
ma is űzi a rókát. Időközben azonban – hosszú évezredek alatt – a kutya
környezetének központjává a róla gondoskodó ember vált: kutya és gazdája,
illet őleg annak családja közt olyan kapcsolat alakult ki, hogy kutyánk immár a gazdit
a falka vezérének, a család többi tagját pedig falkatársaknak tekinti. A falkaösztön
ugyanúgy munkálkodik benne: ez az, ami engedelmességre, ragaszkodásra stb.
készteti, s ha túlságosan elkényeztetjük, bizony, „el is kutyul”, rájön, hogy a fejünkre
n őtt, és pimaszul érvényesíti akaratát... Az etológia (viselkedéstan) nyelvén szólva:
felismeri, hogy ő lett a domináns, vagyis az uralkodó egyed a falkában, és átveszi az
irányító szerepét...
Kutyákról szóló tudomány?
Legh űségesebb társunkkal, a kutyával
külön tudományág foglalkozik: ez a kynológia
(görögül kynosz = kutya; logosz =
tudomány), ami az ún. zootechnika egyik
legrégibb ágazata. Rengeteg tudományos
munka született már a kutyákról.
S bár máig sok a megoldandó vitás
kérdés, egy valami biztos: cáfolhatatlan
tény, közismert igazság, hogy a kutya
volt az els ő állat, amelyet az ember
valóban megszelídített. A „kutya” szó
számos nyelv leg ősibb szókészletéhez
tartozik – az ember el őbb nevezte meg
négylábú barátját, mint a környezetében megfigyelt vadon él ő állatokat! Egyes
kutatók és leletek szerint nincs kizárva, hogy a kutya háziasítása már jóval el őbb
megtörtént, mint ahogy azt általánosan vélik – úgy tartják, hogy már 16 ezer éve
ragaszkodik hozzánk; s őt Konrad Lorenz Nobel-díjas viselkedéskutató azt
feltételezte, hogy az ember már Kr. e. legalább 20 ezer évvel kezdetleges otthonába
telepítette a kutyát, annak pedig akár 50 ezer esztendeje is megvan, hogy kutyánk
hajdani ősét etetni és szelídíteni kezdte...
Feltételezik, hogy az állatok megszelídítésének és háziasításának legeslegrégibb
övezetei Észak-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában lehettek.
Honnan e sokféleség?
Vannak, akik váltig állítják, hogy egyetlen ősből nem lehetett ennyi és ilyen változatos
jelleg ű kutyafajtát kialakítani, hiszen a sokféleség, a tulajdonságok eltérő volta égbe
kiáltó. Mások azzal vágnak vissza, hogy az összes fajtát az ember tenyésztette ki
akár ösztönösen, akár tudatosan – egy-egy fajta létrehozása évszázadok hosszú
során át tartott. Az újabb kelet ű fajták eredetét vissza lehet vezetni a tenyésztői
munka alapjául szolgáló ősökre: a fekete terrier pl. az óriás schnauzerből,
a rotweilerb ől és az airdale-terrierből alakult ki. Írásbeli utalások szerint, a kutyafajták
nemesítésének gondolatával legkorábban a görögök foglalkoztak, őket pedig
a rómaiak követték. A soron következ ő adatok jóval későbbiek: a háborúk,
a népvándorlások következtében megszakadt a kutyafajták kialakulásának
nyomonkövethet ősége. Az újabb kori emlékek már az évszázadokon át folyó
nemesítés eredményeit mutatják. Az angol, francia, spanyol uralkodók, nemesek
udvarában, a kínai császári palotában jellegzetes kutyafajták voltak népszer űek;
Mátyás király visegrádi várának vörösmárvány kútján az egyik domborm ű a mai
magyar vizslára megtévesztésig hasonlító vadászebet ábrázol...
„Szakosított” kutyafajtá„kutyafajták?
A pásztor- vagy juhászkutyáknak hatalmas
a tábora: fajtáik sokfélesége nyilvánvalóvá
teszi, hogy szinte minden nép vagy
népcsoport kiválasztotta és kitenyésztette
magának a lakóhelye sajátosságainak
legmegfelel őbb jellegű munkakutyát. Vándorlás
közben ugyanis kutyáik segítsége
nélkül aligha lettek volna képesek megoldani
a csordák, nyájak terelését, együtt
tartását. A számtalan pásztorkutyafajta
aszerint alakult ki, hogy az állatok nemzedékei
síkságon vagy hegyvidéken, netán
mocsaras lapályokon, hideg vagy meleg
éghajlaton „teljesítettek szolgálatot”. Persze
közben is keveredtek, keresztez ődtek
egymással, mert kezdetben korántsem
volt ez tudatos, tervszer ű tenyésztés, mint
manapság. A német juhász fajta a hajdani
nyáj őrzőből így lett mára a legkiválóbb
szolgálati kutya...
Valóban a hasznáért tartjuk?
Az ember rendkívül sokféle módon használja fel a maga hasznára és
gyönyör űségére a kutya képességeit. Alaptermészete folytán ez a négylábú igen
könnyen válhatott az ember társává: feltehet ően önmagától kereste a társaságát,
mert kivételes értelme révén alig-hanem értékelni tudta az ezzel járó el őnyöket: az
odavetett csontokat, a zsákmányból visszamaradt koncokat, kés őbb a horda, a tűz
közelségét. Az ember is hasonlóképpen korán felismerhette e felkínálkozás hasznos
voltát. A tábor körül lebzsel ő kutya jó szimatával hamar megérezte az éjszaka
sötétjében lopakodó ragadozót vagy ellenséget, s ugatásával id őben jelezte
a veszélyt. A kés őbbiek folyamán nem volt nehéz észrevenni a kutya sokféle
adottságát: így alakult ki már e kapcsolat kezdeti id őszakában az őrzésre és
a vadászatra alkalmas kutya. Az emberiség e társulásból rengeteg értékes el őnyt
meríthetett, mely képességeket még a mai modern korban sem pótolhat másféle
találmánnyal.
Hányféle szerepet játszik életünkben?
A m űvészet szinte egyidős az emberi civilizációval – s mivel a kutya végigkíséri
ennek történetét, a m űvészetekben is fontos szerep jutott neki. Őskori sziklarajzok,
ókori domborm űvek, középkori faragások, festmények, szobrok, művészfotók és
egyéb m űalkotások ábrázolják, örökítik meg az ember és kutya kapcsolatának
történetét. Számtalan regény, elbeszélés, költemény, mese, népdal f őhősei,
szerepl ői; életrajzokban említik őket híres emberek mellett, népszerű filmeket
forgattak jeles négylábú barátainkról – és még hosszasan sorolhatnánk, az élet
hányféle területén jelennek meg ma is. Ment őkutyáink, őrző-védő négylábúink vagy
a vakvezet ő ebek szolgálatát napjainkban sem nélkülözhetjük, és a vadászok
hasonlóképpen sokat tudnának mesélni az „Eb a vadász kutya nélkül!” mondás
igazságáról...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
