A krokodiloké a gerinces élővilág egyik leghosszabb ideje létező csoportja, melynek felépítése az év tízmilliók alatt viszonylag keveset változott. Jellegzetes, kúpos fogakból álló fogazatuk már a legősibb, 220-230 millió évvel ezelőtt kialakult formáknál megjelent, és mind a mai napig jellemző rájuk. Alsó állkapcsukat általában nem képesek nyitás-zárás közben előre-hátra, vagy oldalirányban mozgatni, a táplálékukat úgyszólván feldarabolás nélkül nyelik le.

A Föld történetének bizonyos periódusaiban a tágabb értelemben vett krokodilok (krokodilalakúak) körében időnként kialakultak olyan fajok is, melyek egészen extrém, sok kúpot viselő fogakkal rendelkeztek. Eddig azonban ilyen speciális, az emlősökére emlékeztető fogazattal csak a krokodilok primitívebb (Protosuchia és Notosuchia) csoportjaiban találkozhattunk.

A Bakonyban felfedezett első magyarországi dinoszaurusz-lelőhelyről néhány évvel ezelőtt halak, kétéltűek, teknősök, gyíkok, dinoszauruszok, pteroszauruszok és madarak mellett egy egészen kivételes krokodil maradványai is előkerültek, melyek késő-kréta korúak, azaz mintegy 85 millió évvel ezelőtt éltek. Ezek a leletek elsőként szolgáltatnak bizonyítékot arra, hogy a mai krokodilokat is magukban foglaló modern Eusuchia krokodilok között is akadtak olyan fajok, melyek fogazatukat és táplálkozásukat tekintve merőben eltértek a „hagyományos” alakoktól és egészen speciális tulajdonságokkal rendelkeztek.

A hazai krokodil is teljesen egyedi, számos kúpot viselő őrlőfogai vannak, melyek laposak és szélesek. Nincs még egy olyan krokodil a Földön, mely hasonló képletekkel bírna. Mindamellett, hogy ez a néhány, speciális fogazatú krokodil rendszertanilag igen távol helyezkedik el egymástól, számos közös tulajdonságuk is van. Mindegyik kis méretű (általában a testhosszuk nem volt nagyobb 1-1,5 méternél), fogazatuk heterodont (egy állkapocsfélben különböző alakú és funkciójú fogak ülnek), és a hátsó helyzetű fogak több kúpot viselnek.

E karakterek azt sejtetik, hogy ezek a különleges krokodilok nem húsevő, ragadozó életmódot folytattak, mint legtöbb társuk 240 millió éves pályafutásuk során, hanem más táplálékkal, pl. puhatestűekkel, ízeltlábúakkal, vagy akár növényekkel is táplálkozhattak. E különleges krokodilok közül szinte mindegyiknek van valami olyan tulajdonsága, mely teljesen egyedivé teszi őket, és feltehetően összefügg a táplálkozással. A Madagaszkár felső-krétájából előkerült Simosuchus például speciális állkapocs ízesülésének és lapított, csipkés fogazatának köszönhetően inkább a dinoszauruszok közé tartozó Ankylosauriakra emlékeztet, mintsem a krokodilokra. A Közép-Afrika alsó-kréta korú rétegeiből ismert Malawisuchus pedig előre-hátra tudta mozgatni alsó állkapcsát nyitás-zárás közben, akár néhány speciális emlős, vagy a mai hidasgyík (Tuatara).

A koponya és az alsó állkapocs felépítése, továbbá a fogazat morfológiája arra utal, hogy a magyarországi krokodil is rendelkezett egy kivételes, már-már korát meghaladó képességgel. Alsó állkapcsát oldalirányban is tudta mozgatni rágás közben, hasonlóan például a mai patás emlősökhöz. Ez azért szokatlan a krokodilok körében, mert ezeknél az állatoknál a zsákmány biztosabb megragadása érdekében különösen fontos, hogy az alsó állkapocs záródás közben stabilan, masszívan álljon, és ne mozduljon el semmilyen irányba. Ezt a krokodilok úgy oldják meg, hogy a koponya belső, ventrális részén a pterygoid csontok oldalirányú szárnyai rendkívül szélesek, és így megtámasztják az alsó állkapcsokat, ami nem tud oldalirányban elmozdulni.