A fajta történeti áttekintése Rövidlábú vadászkutyák ábrázolása már az ókori domborműveken is megtalálható. Írásos emlékek a középkorból maradtak fenn először. Természetesen ezeknek a rövidlábú kutyáknak a mai vadásztacskóhoz nem sok köze van. Az ábrázolt vadászjelenetek általában kotorék vadászatokat örökítettek meg. Az írásos emlékek elsősorban, mint "borzvadász kutyát" említik ezeket a rövidlábú ebeket, más leiratokban azonban mint földfeletti nyúl- és rókavadász ebként kerülnek megemlítésre. A vadásztacskó mai formája a céltudatos fajtatenyésztés kezdete. A XIX. sz. második felében alakult ki. Ekkor hozták létre Angliában a törzskönyvezés rendszerét, amely a tervezett tenyésztés alapjául és származásigazolásául szolgál. Ez maga után vonta a fajta egyletek, klubok, egyesületek kialakulását. A "Deutscher Teckelklub", a Német Tacskóklub 1988-ban Berlinben alakult meg, ami a fajtatiszta tacskó tenyésztését tűzte ki célul, szervezte e kiállításokat és munkavizsgákat. 1889 óta törzskönyvet is vezet. 1893-ban kezdődött a tacskók "vérebvizsgája". A kynológiai világszervezet, a Federation Cynologique Internationale (FCI) a tacskó kitenyésztését Németországnak tudja be, tehát német fajtáról beszélhetünk. A tacskót három szőrváltozatban (rövid, szálkás és hosszú), és három nagyságban (normál, törpe és nyúlász) tenyésztik (lásd: táblázat). A három szőrváltozatban tenyésztett tacskó kialakulását az ábrán láthatjuk, ahol bemutatásra kerülnek a felhasznált fajták