A Kullancsokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalók és az ellenük való védekezés A Magyarországon honos 42 fajból 6 veszélyezteti a háziállatokat (és az embert). A fertõzõ betegségek kórokozóinak terjesztésében játszott szerepük: A kullancsoknak közel kétszáz fertõzõ betegség kórokozójának terjesztésében van szerepük. Ezek közül vannak olyan mikroorganizmusok melyek kizárólag emberi megbetegedést, mások kizárólag vadon élõ állatok betegségeit okozzák, és vannak, amelyek kizárólag valamelyik háziállatfajt betegítik meg. A kullancsok terjesztette kórokozók okozta betegségek közül azok a figyelemre méltók, melyek emberi és állati megbetegedéseket egyaránt okoznak. A különféle euryxen kullancsfajok egyedfejlõdési alakjai a vadállatokból a szívott vérrel veszik magukba a kórokozókat (vírusokat, rickettsiákat, baktériumokat, egy- vagy többsejtû parazitákat) és "oltják" tovább a következõ csípett áldozatukba. Az ember és a háziállat megfertõzése azon múlik; hogy az adott földrajzi régióban az erdei állatok körében, milyen kullancs terjesztette betegség honos, mert annak a kórokozóját "oltják" tovább az emberbe vagy a kedvencállatba. Hogyan terjesztenek fertõzést? A kullancs közvetítette fertõzések leggyakrabban szúrással (nyállal) történnek. A kullancs azonban más módon is fertõzhet. A kullancs székletében is lehetnek kórokozók. A széklet beszáradása után az felporzik, s így a közelben lévõ ember vagy háziállat légúti fertõzést szenvedhet. A bõrsebbe került széklet is fertõzhet. Az elhalt kullancs testében élve maradnak a mikroorganizmusok, és a tetem porladása után is megvan a belégzéses fertõzõdés lehetõsége. A széklet és a tetem porladás után az állattartó épületek és a ritkán használt hétvégi bungalók takarítása során fertõzõdhetünk. A természetben legelõ birka, kecske, vagy tehén nyers tejének jólesõ kortyolásakor is fertõzõdhet az óvatlan kiránduló a kullancs által a kérõdzõkbe juttatott kórokozótól. A kullancsok terjesztette kórokozókkal fertõzött erdei állatok testváladékaikkal szennyezik a növényzetet és a természetes vizeket, ahol közvetett úton mi is fertõzõdhetünk. A fertõzött kullancs vagy ürüléke lenyelésével is bekövetkezhet a fertõzõdés, elsõsorban kisgyermek és kutya esetében. Kullancsok által terjesztett fertõzõ betegségek: Babesiosis (vérfestékvizeléses láz): Az általános tüneteken (láz, rosszullét) Lyme borreliosis (Lyme-kór): Az egész szervezet betegsége. Fõ tünetei: kokárdaszerû borpír, láz, "nyári influenza" -szerû állapot, arcidegbénulás, látás-, hallás-, egyensúlyzavar, izületi- és izomfájdalom, szívritmuszavar stb. Egy tünet megszünése vagy megszüntetése nem jelenti a Lyme-kóros beteg gyógyulását. Kullancsencephalitis (agyvelõ- és agy­hártyagyulladás): Fõ tünetei: influenzaszerû állapot, láz, hányás, fejfájás, szédülés, bénulás, izom- és izületi fájdalom stb. E betegség kórokozója elsõsorban az embert, ritkábban a kutyát is megbetegíti. Ehrlichiosis (vérzéses kullancsláz): Fõ tünetei: láz, fejfájás, hányás, hasi fájdalmak, izületi és izomfájdalmak stb. A kórokozó az ereket támadja meg, ezért bõr alatti és nyálkahártyabeli vérzések és következményes sárgaság látható a betegen, íny- és orrvérzés kíséretében. Az ember és a háziállat (elsõsorban kutya) betegsége. Q-láz (kérdõjeles láz): A tünetek az emberben és a háziállatban a szerint alakulnak, hogy a kórokozó a tüdõt, a májat, vagy az ivarszervet támadja-e meg. Tularemia (nyúlpestis) :E betegség tünetei aszerint mutatkoznak, hogy a kórokozó milyen úton jutott az ember vagy a háziállat szervezetébe. (PI. Kullancscsípéssel, "bõrtularemia", légúti fertõzéssel: "tüdõ-tularemia" stb.) Mediterrán foltos láz: Dél-Európában e betegség kórokozóját a kullancsok közvetítésével a kutya adja át az embernek. Fõ tünetei: láz, bõrkiütés és pörkös fekély, hányás, tudatzavar stb. TIBOLA: Fõ tünete a kullancscsípés helyén pörkös fekély, nyirokcsomó-duzzanat stb. A kullancsok elleni védekezés: Magunk és kedvencállatunk védelmére, ha háziorvosunk, állatorvosunk ajánlását követve, gyógyszertárakban vagy állatpatikákban kapható különféle készítmények közül rendszeresen alkalmazzuk valamelyik kullancsriasztó terméket: sampon, nyakörv, rácsepegtethetõ (spot-on) készítmény.
		A bolhákkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalók és az ellenük való védekezés A bolhák fejlõdési ciklusa: 1. A kutyán és a macskán csak ivarérett bolhák találhatók. Ezek az állaton maradnak életük végéig, vagy amíg el nem távolítjuk õket onnan. 2. Az elsõ vérszívást követõen a nõstény bolha 48 órán belül elkezd petéket üríteni. Nagy mennyiségû pete hullik az állatról a környezetébe. Egy nõstény bolha élete folyamán mintegy 2000 petét rak. 3. A petékbõl kikelõ lárvák bõrtörmelékkel, bolhaürülékkel táplálkoznak. Táplálkozásuk során galandféreg-petéket is felvehetnek. 4. A lárvák bebábozódnak és a bábban kifejlett bolhává fejlõdnek. A kutya, a macska, illetve a tulajdonos testmelege hatására kiszabadulnak a bábból, és a gazdaállaton landolnak. Ezzel újra indul a szaporodási ciklusuk. Számukra kedvezõ körülmények között ez 12 napot igényel. A kutyákon és macskákon elõforduló fajok: Emberi bolha (Pulex irritans), sün bolha (Archaeopsylla erinacei) patkánybolha : kutyabolha (Ctenocephalides canis), macskabolha (Ctenocephalides felis felis). Ezen kívül kedvenceink más háziállatok és a vadon élõ rágcsálók bolháit is magukra szedhetik. A bolhafertõzöttség tünetei: Gyakori hirtelen kiváltott vakaródzás, szorhullás. A bolhafertõzöttség által okozott problémák: 1. Általános problémák: Idegesítik és zavarják a kutyát és a macskát, így viselkedésbeli problémát okoznak. A tulajdonost is megcsíphetik, illetve fejlõdési alakjaik emberen allergiát válthatnak ki 2. Specifikus tünetek: Viszketést és bõrgyulladás. Másodlagos bõrbetegségek (ráfertõzõdés) Galandférgek köztigazdái lehetnek Mit tehetünk a bolha ellen? Az állat és környezetének tisztán tartása. Gyakori más állatokkal való kontaktus, illetve kóborlás esetén tartós szerekkel rendszeres kezelés.
		Szúnyog ellenes hatás A hazánkban élõ közel 50 szúnyogfaj közül az igazi és lepkeszúnyogok jelentõségüket tekintve a legfontosabbak a különféle betegségek kutyára való átvitelében és a betegségek (pl. Leishmaniózis, szívférgesség) terjesztésében. Gyakoriságuk és jelentõségük miatt a lepkeszúnyogok közül a Phlebotomus papatasi illetve a Phlebotomus perniciosus, az igazi szúnyogok közül az Aedes aegypti elleni védekezés lehetõségeit ismertetjük. Biológia A lepkeszúnyogok a rovarok Diptera rendjébe és Nematocera alrendjébe tartoznak. A „Régi Világban” a lepkeszúnyogok a Phlebotomus nembe tartoznak, az „Új Világban” pedig a Lutzomyia nembe. Mindkét faj fontos vektora a Leishmania parazitáknak. A lepkeszúnyogok biológiája a vérszívó Nematocerakéra jellemzõ: mindkét ivar egyedei cukoroldatokkal táplálkoznak, de a nõstényeknek vérre van szükségük a peték termeléséhez. A lárvák a petékbol való kikelés után négy lárvaállapoton keresztül fejlodnek. Szerves anyagokban gazdag talajokban élnek és bábozódnak be. A kifejlett nõstények huszonnégy óránként vért szívnak a gazda-szervezetekbõl (1. kép). Éjszakai vérszívók, meleg napokon, napfénytõl távol, viszonylag hûvös, párás helyeken pihennek, mint pl. pincékben, istállókban, repedésekben vagy rágcsálók lyukaiban. Amint egy lehetséges gazdaszervezethez, kutyához vagy más emlõshöz érnek, szõrhiányos területeket keresnek a fejen: elsõsorban a pofa, a szem és a száj környékén. Hasonlóan más vérszívó rovarokhoz, a lepkeszúnyog nyála véralvadásgátlót, gyulladáscsökkentõ, fájdalomcsillapító hatású értágító fehérjéket és enzimeket tartalmaz. A nyál ezen összetevõi fontos szerepet játszanak a parazitás fertõzés átadásában. A lepkeszúnyogok gyorsan táplálkoznak, amint a gazdaszervezet bõrébõl elegendõ vért szívnak, gyorsan a középbelükbe juttatják azt. Az imidakloprid/ permetrin kombináció hatékonysága A negatív kontrollos GCP (good clinical practice) tanulmány célja az volt, hogy értékelje a 10% (w/v) imidaklopridot és 50% (w/v) permetrint tartalmazó spot on formulájú rovarriasztó és rovarirtó szer hatását a lepkeszúnyogok (Phlebotomus papatasi) ellen kutyákban. A szer rovarriasztó hatékonysága azon alapult, hogy a nõstény lepkeszúnyogok a kezelt és a kezeletlen kontroll csoport kutyáin mennyit táplálkoztak. A szer rovarirtó hatékonysága pedig azon alapult, hogy milyen volt a nõstény lepkeszúnyogok túlélési aránya a kezelt és a kezeletlen kontroll csoportban. Tizenkét, laboratóriumban tenyésztett beagle kutyát két, hatos csoportba osztottak. A 0. napon a kezelt csoport állatait, 10% imidaklopridot és 50% permetrint tartalmazó spot onnal kezelték, 0,1 ml/ ttkg dózisban, a kezeletlen kontroll csoport kutyái placebo kezelést kaptak. A kutyákat szedálták, majd laboratóriumban tenyésztett Phlebotomus papatasi lepkeszúnyogokkal érintkeztek. Ez a faj nem egy specifikus vektora a Leishmania infantumnak, de a „Régi Világ” egyik nagyon gyakran elterjedt lepkeszúnyog faja, ami gyakran csípi meg az embert és a kutyát a mediterrán vidéken. A kutyák egy (1,2x1,2 m alapterületû, 1,8 m magas) finom szövésû szúnyoghálós ketrecben voltak összezárva a lepkeszúnyogokkal, hetente 1,5 óráig, a kísérlet négy hete alatt. Körülbelül 200 nõstényt és néhány hímet használtak a megfertõzéshez. A kísérlet ideje alatt a helység 22-25°C hõmérsékletû volt, a páratartalom pedig 50-60%-os volt. Az elhullott szúnyogokat az egyes kísérletek után azonnal és 20 órával késõbb számolták meg. Ezután az élõ szúnyogokat összegyûjtötték, lefagyasztották, és kiszámolták a túlélési arányt. A táplálkozási arányt mikroszkópos vizsgálattal határozták meg, amelyik nõstény belében vér volt, azt vértápláltnak tekintették. A lepkeszúnyogok túlélési aránya a kontroll csoportban 93% és 96% között volt az egész vizsgálat alatt, ami jelzi a vizsgálati szoba kedvezõ körülményeit. Az Advantix® repellens hatékonysága 94,6% volt az 1. napon, 93,3% a 8. napon, 80% a 15. napon, 72,8% a 22. napon és 55,9% a 29. napon. A magas repellens hatékonyság miatt a rovarirtó hatékonyság egészen alacsony volt, 60,0% az 1. napon, 46,2% a 8. napon, 42,6% a 15. napon, 35,2% a 22. napon és 29,3% a 29. napon. A terméket a kezelt kutyák a kísérlet ideje alatt általánosan és bõrgyógyászatilag is nagyon jól tolerálták, semmilyen mellékhatás nem volt megfigyelhetõ. A tanulmány egyértelmûen kimutatta az imidakloprid/permetrin kombináció repellens hatását, tehát az Advantix® megvédi a kutyákat a lepkeszúnyog csípésétõl. Ennek a ténynek fontos szerepe lehet a kutyák Leishmania fertõzéstõl való megóvásában is.
1. kép Nõstény lepkeszúnyog (2,5 mm nagyságú)
		Légyellenes hatás Az Advantix spot on hármas védõhatása mellett egy újabb indikációval is rendelkezik, melyet a regisztráció kiterjesztésével és ennek megfelelõen a használati utasításban való megjelenítésével együtt hivatalosan is közzéteszünk. A termék repellens (táplálkozás ellenes) hatást fejt ki szuronyos istállólégy ellen, így segít a légycsípés okozta bõrgyulladás megelõzésében. Az Advantix tehát hatékony kutyák kullancsosságának és bolhásságának megelõzésére és kezelésére, csípõ- és lepkeszúnyogok valamint legyek elriasztására. Szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans): A házi léggyel rokon faj. Fõleg faluhelyen gyakran a lakásba bejutva, alkalmilag az embert is megszúrva idéz elõ ártalmat. Biológia: Zömök testû, szürkés színû, 4-8 mm hosszú rovar, de nagysága a lárvakorban kapott tápláléknak megfelelõen változhat. Testtartása igen jellemzõ. Szuronya szabad szemmel is könnyen és jól észrevehetõ, vissza nem húzható, hegyes végû tõr, nyugvó helyzetben vízszintesen elõre meredõ, amely vérszíváskor függõleges helyzetbe kerül. A nõstény nyáron vérszívás után 60-130 petét rak le, amelyet életében akár húszszor is megismételhet. Elsõsorban az istállóban, vagy a szabadban levõ, szalmával kevert, nagy tömegû, nedves trágyában fejlõdik, az elejtett trágyarakásokban nem. Fejlõdési ideje kb. 1 hónap, élettartama 2-3 hét. Vérszívással táplálkozik. Különösen a szarvasmarháknál okoz ártalmat, az embert a bokán, a lábszáron, de néha a kézen és a fejen is megcsípheti. Szúrásuk igen fájdalmas, és a ruhán keresztül is elérheti az embert. Vérszívása egy-egy alkalommal 2-10 percig tart, de könnyen megzavarható. Melegben naponta két alkalommal, hûvös idõben csak 2-4 naponként szív vért. Az éhezést rosszul tûri. Elég nyugodt természetû, általában a zárt helyeken tartózkodik, nagyobb számban csak az istállótól 50-100 méteres körzetben található. Vérszívás után függõleges helyzetben a fal felsõ melegebb részén, vagy a mennyezeten pihen, olyan helyen, ahol nincs levegõáramlás. Sötétben nyugalomban marad, napsütéses idõben megtermékenyítés és peterakás céljából repül. Hõigénye elég magas, legkedvezõbb számára a 30-35 °C hõmérséklet. 16 °C alatt nem szív vért és mozgását 12 °C alatt beszünteti. Hûvös idõben védett, meleg, szélcsendes helyet keres. A házi léggyel ellentétben nem mászkál a földön és az ételen. A lakásba, elsõsorban az istállók és a trágyadombok közelében levõ, szabadba nyíló helyiségbe estefelé, vagy vihar elõtt, ha a levegõ hirtelen lehûl húzódik be, ahol csak rövid ideig marad és mihelyt alkalma van rá, visszarepül az istállóba. "Az egészségügyi kártevõk biológiája és az ellenük való védekezés"  (dr. Erdõs Gyula - dr. Koncz Ágnes - Gállfy György)  címû  jegyzet anyagának a felhasználásával készült.